Diákok, szülők és a féléves értesítők …

Diákok, szülők és a féléves értesítők …


A Linkedin felületén sokszor tűnik fel egy-egy írás vagy kutatás arról, hogy a Z generációs gyerekek mennyire stresszesek. Számos elmélet létezik arról, hogy hogyan is jutottunk idáig.

Én a magam tapasztalata alapján egészen egyszerűen látom ezt – a magyar iskolák abszolút teljesítmény orientáltak, a verseny mindenek felett áll. A gyerekek már általános iskolában elfelejtenek játszani, arra koncentrálnak, hogy az osztálytársaik közötti versenyben hányadik helyet foglalják el, mit fognak szólni a szülők, ha rossz jegyet visznek haza, félnek az esetleges büntetéstől, attól, hogy puhánynak és élhetetlennek nevezik őket stb. stb. Pedig csak gyerekek és nem lexikonok! És még teljességgel képesek a szívükkel alkotni és gondolkodni is!

Túl vagyunk a féléves értesítőkőn és ilyenkor sokan alig mernek hazamenni. Előfordul az is, hogy butaságot követnek el. Mert félnek. Amikor pedig hazamennek, sokszor előkerül a mondat, amitől nekünk is felállt a szőr a hátunkon - „Bezzeg az én időmben!” Emlékeznek az érzésre? Emlékeznek arra is, hogy megfogadták, „ha nekem egyszer gyerekem lesz, biztosan nem leszek vele ilyen szigorú!” Aztán ahogy elteltek az évek, ugyanazokat a hibákat vagyunk képesek elkövetni, amelyeket annak idején a mi szüleink követtek el velünk.

Arról már írtam, hogy 2020. meghatározó év lesz mindannyiunk életében. Itt az ideje, hogy ebből a szempontból is más legyen! Nagy szavakkal élve a társadalom legkisebb sejtje a család. Onnan indul ki minden, onnan építkezünk felfelé. Frusztrált gyerekekből frusztrált felnőttek lesznek. És kiből lesznek a harmóniában élő magabiztos felnőttek?

Nehogy azt gondolják, hogy nem voltak esték, amikor tanácstalanul ültem … mi lendített tovább? A gyerekekeimnek mindig úgy kell/ett érezniük, hogy ott vagyok mellettük és nem ellenük. Tudták, hogy mindig minden körülmények között kiállok értük. Rá kellett éreznem és meg kellett találnom azokat a szavakat, amik belülről bírták rá őket arra, hogy egy-egy akadállyal megküzdjenek. Nem az én álmaimért, hanem a sajátjaikért kellett és kell tanulniuk.

Tudom, hogy ma sokan nem tehetik meg, hogy a gyerekeik alternatív iskolába járjanak az anyagi helyzetük miatt. Két dolog azonban ilyenkor is segít – egyik az ösztöndíj programok lehetősége, ami a Creascolában (www.creascola.hu) is lesz, másik a szeretet, ami nem jelent mást, mint azt, hogy „odafigyelek Rád! Megbízok Benned és segítek Neked, hogy azt az életet érd el és éld, amit megálmodtál Magadnak!”