Hogyan maradjunk harmóniában egy budapesti szeptemberi reggelen?

Hogyan maradjunk harmóniában egy budapesti szeptemberi reggelen?


Aki Budapesten él, minden évben alig várja június 15-ét, mert akkor vége az iskolának és másnaptól fele annyi idő alatt érhető el bármilyen célpont a belvárosban, mint még előző nap is. És mindenki elborzadva gondol arra, hogy egyszer megint szeptember 1. lesz és elkezdődik az iskola … hát … elkezdődött. Ha szavazásra bocsátanánk azt a kérdést, hogy „Ebben a városban közlekedni nagy kihívás?”, szerintem nagy valószínűséggel közelítene az „igen” válaszok száma a 100%-hoz.

Szóval ha az ember a különböző megpróbáltatások árán eléri a belvárost, onnan könnyen el tud jutni bárhová, de addig … ?

Én reggelente az M3 bevezető szakaszán át érem el a Hősök tere és Dózsa György út kereszteződését, ahol a Szépművészeti Múzeum előtt a balra kanyarodás minden egyes nap kihívás. Miért? Egyrészt mert évszázadokig tart, mivel ha a közlekedési lámpa át is engedne, nincs már hely hova állni, másrészt pedig igazán meglepő, hogy ha a rendelkezésre álló három sávból a szélső kettőben az autóvezetők hajlandóak lennének használni a „zipzár” technikát, nagyságrendileg több autó férne át a zöld lámpán ugyanannyi idő alatt.

Egy egész tanulmányt lehetne írni a különböző viselkedésekről ... Nem is tudod, hogy sírjál vagy nevess azon (én inkább nevettem), amikor a terepjáróban ülő hölgy inkább ráhúzza az autóját a járdaszegélynél levő korlátra, minthogy beengedjen vagy a nagy autóban ülő férfi hasonló indíttatásból olyan közel megy az előtte közlekedőhöz, hogy ha az fékezne, tutira összetörné a csilivili járművét. De ez sem számít és extra kinyílik a szitokszavak tárháza, amit színezhet harangok helyett :o) a dudák hangjátéka ... Ez aztán a jó gyakorlat arra, hogy megtartsd az egyensúlyod és harmóniában maradj, amíg beérsz a munkahelyedre vagy odaérsz az első találkozóra! :o)

Ezt a „remek” helyzetet nyáron még fűszerezi az is, hogy soha nem tudhatod, hogy éppen hirtelen melyik út kerül felbontásra út felújítás címén. Az én kedves barátnőm, aki ugyancsak szőke :o), az elmúlt hetekben hasonló helyzetbe keveredett. A megszokott útvonalán tartott hazafelé, amikor felújítás miatt a sáv, ahol éppen közlekedett, megszűnt. Mit tesz ilyenkor az udvarias vezető? Kiteszi az indexet és megpróbál besorolni és arra számít, hogy a másik udvarias vezető be is engedi.

Na, hát mondjuk ki őszintén – általában Budapesten nem ez szokott történni és most sem ez történt. Az én barátnőm mellett levő autót vezető hölgy ahelyett, hogy beengedte volna őt, inkább elkezdte rázúdítani „a világ összes fájdalmát ...” És hogy lehet ebben a helyzetben harmóniában maradni?

Az én kedves barátnőm ránézett és csak annyit reagált – „Ne haragudj, nem érdekel.” És felhúzta az autó ablakát. :o)))

Önök mit tesznek hasonló szituáció/kban?