Komfortzónán innen és túl …

Komfortzónán innen és túl …


Márciusban még azt gondoltam, hogy az idei nyárnak is lőttek. Tavaly nyáron az Inspiration Coaching elindítására koncentráltam. Úgy éreztem, hogy jobb, ha nem vonom ki magam a forgalomból, „inkább majd a következő nyáron” – gondoltam. Márciusban lezárták a határokat … de aztán csak kinyíltak, ha korlátozásokkal is.

Én is csak ötleteltem, ahogy szerintem majd Mindenki … aztán néhány héttel ezelőtt az én egyik kedves barátnőm felajánlotta, hogy júliusban töltsek el néhány napot-hetet a tengerparti apartmanjukban. Ez annyira váratlanul ért, hogy először nem is tudtam mit válaszoljak. Nagyon nagyon örültem, ugyanakkor ott volt rögtön az első kérdés vagy inkább korlát!? – el merek-e indulni egyedül autóval egy másik országba … pont így … pont most … olyan jól hozzászoktam már a lakáshoz és a tündérkertemhez … kell nekem ez? Be kellett vallanom magamnak, hogy az életem az elmúlt néhány hónapban túl kényelmes és túl biztonságos lett … a munkától kezdve a barátnőkkel való kávézáson keresztül a napi tornáig mindent (is) el tudta, és tudok intézni online, a kerítésen belül … ki se kell dugnom az orrom a világba ...

… aztán felébredt a kíváncsiság – én általában home office-ben dolgozom, ahogy Ti is tettétek tavaszal. Ha van nálam telefon és laptop, van internet kapcsolatom, vajon észreveszi-e bárki, hogy elhagytam az otthonom?

… aztán az is eszembe jutott, hogy életemben annyi mindent mertem már megtenni, amire a körülöttem lévők azt mondták, hogy elment a józan eszem, hogy miért is ne próbálnám meg ezt is?!

A szűk baráti körön és a családomon kívül senkinek nem árultam el, mire készülök és az igazság az, hogy senki észre sem vette, hogy nem Budapesten, hanem valahol máshol vagyok. Azt tudtam, hogy a digitális nomád világ Budapesten home office-ban létezik, de most már számomra is egyértelmű, hogy tényleg létezik országhatáron kívül is – bárhonnan elvégezhetem a munkám, csak a helyi időzónákra kell tekintettel lennem! :o)) Digitális nomáddá válni és annak lenni egyszerűen nagyszerű :o))

Ehhez azért hozzátartozik az is, hogy a munkát a pihenéssel összehangolni sokkal könnyebb volt annál, mint gondoltam. Persze van nekem erre egy tökéletes példám, az Öreg Kandúr maga. Csak oda kellett figyelni arra, hogy mit mikor hogyan … és egyszerűen belefért minden, amit szerettem volna, minden egyes napba.

Úgy éreztem, hogy minden a legnagyobb rendben. „Hazajutni már csak ujjgyakorlat lesz!” – gondoltam. Hát …

Folytatás jövő héten … :o)