mondta ezt annak a kamasz lánynak az édesapja, akit a múlt héten elemeztem.
Minden elemzés megtiszteltetés, de a legnagyobb, ha egy kamasz megengedi, hogy megrajzoljam az asztroszkópját, mert nyitott arra, hogy meghallgassa, mire is képes valójában. Találkoztam már egy fiúval, aki gyógyít a fényképeivel, egy lánnyal, aki színésznőnek született, egy kislánnyal, akinek visszaigazolódtak a megérzései, hogy Magyarországon lesz tanár etc. és most egy másik kislánnyal, akinek nagyon közeli kapcsolata van az állatokkal. Amikor elemzünk, akkor beszélgetünk. Mindenki története más. Ám mégis a legkülönlegesebb, amikor egy kamasz mesél, akivel már játszanak a hormonjai. A hormonok ébredését és tombolását egyikünk sem úszta, illetve ússza meg. Én szerencsére már a magamén kívül már gyerekeimmel is végigéltem. Kutatások szerint általában minden második generációban nehezebb megélni ezeket az éveket. A tapasztalataim ezt igencsak megérősítik. Ehhez azonban hozzá kell tennem, hogy néhány fontos kérdésben, mint például a pályaválasztás, nagyon nagy segítségünkre volt az, hogy nemcsak a lányom, hanem én is tisztán láthattam az elemzése alapján, hogy mire képes. Azok a viták megszűntek, amelyek a jövője azon részét illették, amiért még én, mint szülő felelős vagyok, illetve voltam. És mi volt zseniális ebben az elemzésben ezzel a kislánnyal, aki különleges módon érzi magát közel az állatokhoz? Megértette, hogy miért érdemes tanulni a biológiát és a kémiát, hogy miért fontos a nyelvismeret … Az elemzés végén csak annyit mondott, hogy „Sok és szép feladatok várnak rám!” Mire a papája elnevette magát és bíztatásul annyit tett hozzá: „Nem pihenni jöttünk Drágám!” :o) <3