Úristen! Tényleg itt a Karácsony?

Úristen! Tényleg itt a Karácsony?


Ne aggódjanak, egyelőre még épelméjű vagyok! :o)) Szerintem nálam jobban kevés ember tartja számon, hogy mikor van pontosan karácsony. Persze ehhez azért hozzátartozik, hogy nagyon szeretem kigondolni és átgondolni, hogy kinek és mit ajándékozok, így aztán általában már júniusban megvásárolom az első ajándékot és november végére már be is fejezem a beszerzést. Csajok – ha kétségeitek lennének ... – az első ajándékok már a ház valamelyik szekrényének mélyén lapulnak … :o)

És miért készülök így? Mert szeretem, ha a decemberünk nyugodt, mosolygós és gyertyafényes marad. Csak halkan jegyzem meg, hogy ilyenkor a Nap a Skorpió csillagképben halad a Nyilas zodiákusban és a rohangálás helyett érdemes inkább magunkra figyelni.

Néhány éve vezettem végig egy coaching folyamaton egy kedves lányt, akivel azóta is találkozom évente néhányszor. Mielőtt felmerülne Önökben a kérdés, hogy biztosan függővé vált a coaching-tól, szeretném Önöket megnyugtatni, hogy biztosan nem! Csak néhány havonta találkozunk és akkor, amikor a legmélyebb problémáira keressük a választ.

Meglepett a szeptember eleji hívása, de főleg annak a témája - már most a karácsonyi vacsorával és ebédekkel küzd. Fiatal házas, így mindegyik szülőpár igényt tart a megjelenésükre minden vacsorán és ebéden. Ennek eddig az volt eredménye, hogy percre pontos beosztással végigrohanták az ünnepeket némi gyomorrontással színezve … mert hát mindenhol mindent meg kellett kóstolniuk...

Egy nyárvégi kellemes este arra gondolt, hogy a teraszon üldögélve egy üveg hűvös rozé mellett elejét veszi a karácsonyi rohangálásnak, ám ez a zseniális ötlet katasztrófával végződött – elkezdődött a szülők közötti „fegyverkezési verseny”…

A probléma csak az, hogy nem ez az első ilyen történet, amit hallok. Ráadásul ez a helyzet extrém esetben simán váláshoz is tud vezetni. Kedves Szülők – elfelejtették, hogy milyen volt a Szeretet ünnepén évekkel ezelőtt ezzel a problémával Önöknek is megküzdeni? Milyen volt, amikor a szüleiknek és anyósnak/apósnak is meg kellett felelniük?

Mi lehet most a megoldás?

Hosszú beszélgetés után arra jutottunk, hogy a 24-i vacsora az egyik szülőpáré, a 25-i ebéd a másik szülőpáré. Következő évben pedig csere. Na de ki kié legyen az első 24-i vacsora? Ebben pedig csak egy megoldást találtunk – sorsot húznak egy közös vasárnap délutáni kávézás keretében.

Van esetleg más javaslatuk?